10.Rész Szerelem örökké de az én esetemben soha

Sziasztok!
Nem is akarlak titeket untatni de mondanom kell valamit hát szóval ez lenne így azt "utolsó rész". Meg még lesz egy +1 fejezet remélem azt is szívesen olvassátok . És itt még semminek sincsen vége.............;)

 *Louis szemszöge*

Az eredeti szándékom nem az volt ,hogy csak sétálok picit az erdőben és kiszellőztetem a fejem. Annak semmi értelme nem lenne az én esetemben. Még jó hogy eszembe jutottak azok a dolgok amiket még angyalként tanultam a menyben. Tényleg már nem is emlékszem rá ,hogy néz ki de most nem ez a lényeg. A lényeg az ,hogy egy jó erős tölgy fát szerezek. Hogy miért? Azért ,hogy a szívembe szúrja és ,hogy senki sem emlékezzen rám soha többé.

"Mert ha egy angyalt szíven szúrnak megfelelő kemény tölgy fával akkor porrá hullik. És végleg eltűnik a  föld és az ég alól őrök feledésbe merül.  Senki soha nem fog rá emlékezni! Ezért gyerekek ha a földre juttok vigyázatok a tölgyfával"-rémlett fel ahogyan mondta a tanár.

 Hirtelen azt vettem észre ,hogy borulok. És bele esek az első érzésre puha hóba. De amikor kicsit tovább mit pár másod perce fekszel benne akkor hidegnek tűnik. Ezért gyorsan felpattantam. És elgondolkoztam vajon ez eddig miért nem jutott eszembe ,hogy angyal vagyok. Amióta a földre érkeztem azóta nem is repültem se semmi csak most miután meg akartam halni mert én hülye elfelejtettem. Ez is csak rám vall. Én egy csomó mindent elfelejtek pl. még most sem tudom mikor születtem. Ezzel nem dicsekedni akarok mert ez nem dicséretre méltó  csak mondtam példát. 

 "Liam"

 Tényleg ő vele mi lesz nem tehetem ezt vele. De én már nem akarok élni fölleg nem az örökké valóságig. Utálom ezt a két szót. Lenéztem és megláttam a botot amiben elbotlottam pont jó mert tölgyfából van. Nagy nehezen a szívemhez emeltem de nem tudtam megtenni.
-Lou...Louis ....ké.....kérlek....ne..ne...ted.-hallottam meg a hátam mögül Liam hangját.
-Liam?-fordultam meg és ott állt velem szemben.

*Liam szemszöge*

Amikor ott hagyott Louis elindultam haza felé. Útközben elkezdett esni a hó. A szerelmesek együtt nézek az első hó esést. De Louis elment így kivel nézzem? 
-Liam hol voltál?-ölelt át Zayn.
-Csak egyet sétáltam........nézd a legelső hó.-mondtam.
-Igen Liam a legelső hó.-mondta és átkarolt.
-Louis-nak végé.-hallottam meg egy  suhanó hangot.-Tudod a tölgy fa nem jó ha szívbe szúrják .-megint hallottam a hangot.
-Zayn te is hallottad?-kérdeztem.
-Nem....miért mit kellet volna hallanom?-kérdezte.
-Ja se..semmi.-mondtam. Kibújta a keze szorításából és elkezdtem futni a legközelebb lévő erdőig.
Amikor megláttam Louis-t elfogott a sírás miért miért akar magával végezni nem elég az a sok amit akkor kaptam mikor leugrott a hídról.
-Lou...Louis ....ké.....kérlek....ne..ne...ted.-mondtam sírva.
-Liam?-fordult meg.
-Ne kérlek Louis ne tedd meg!-mondtam.
-Liam szeretlek.-mondta sírva és ledobta a fát és a nyakamba borult.
Én is.-mondtam és elkezdtem simogatni a hátátt.
-TI NEM.-halottam meg megint a hangot majd éreztem Louis össze rogyik a kezem közt. A hátába pontosan eltalálva a szívét egy tölgyfa volt szúrva.-Mindig én nyerek.-nevetett fel gunyossan a hang.
Szét porhadt Louis teste elkezdtem sírni.
-Liam miért sírsz?-ölelt át Zayn.
-Nem tudom mintha valami történt volna.-mondtam tényleg miért is sírtam?
-Liam?
-Igen?-kérdeztem vissza erre megcsókolt. Kézen fogva mentünk haza.

*Louis szemszöge*

.-Louis , Lousi....-kiabálta valaki.